bírál
bírál ige -t, -jon
1. tárgyas Bírál vkit, vmit: értékelő ítéletet, véleményt mond, nyilvánít róla, főként rossz tulajdonságai, hibái szempontjából. Élesen, keményen bírálta a vezetőség munkáját. Tárgyilagosan bírálta társainak magatartását. Bírálja a lazaságokat. Bírálni szokta feletteseit is. Nem tűri, hogy bírálják. Mindenki dicséri, senki nem bírálja. || a. tárgyas <Műalkotást, írásművet> írásban v. szóban, cikkben, előadásban megvizsgál, elemez, és megállapítja művészi, ill. tudományos v. szakmai értékét. Könyvet, színdarabot bírál. || b. (tárgy nélkül) Bírálatot mond (vkiről, vmiről). Bírálni könnyű. Mindig csak bírál, de semmit sem alkot.
2. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Bírál vkit, vmit: ítéletet mond róla; törvényt tesz, ítél. Királyom, Ország biráljon országháborítót, Nem a tanács, mely tőled félve függ. (Vörösmarty Mihály) Majd halljátok a nagy ítéletszót [= ítéletet] Attól, aki mindenkit birál. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: agyonbírál; elbírál; felülbírál; lebírál; megbírál.
bírálás; bírálgat; bírálható; bírált; bíráltat.
