birkózik
birkózik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon), (tájszó) birkozik
1. <Két személy> egymás testét v. vmely végtagját megragadva küzd, hogy egyik a másikat a földre teperje, v. általában tehetetlenné tegye. Megtámadta, s elkezdett vele birkózni. Birkózzatok, lássuk, ki az erősebb. Félóráig birkóztak, de egyik se tudta a másikat földhöz vágni. || a. <Állat> erre emlékeztető módon küzd ellenfelével. A medve birkózni kezdett vele. A cirkuszban egy tigris birkózik egy emberrel.
2. (sport) A birkózás (1a) sportját űzi, sportszerű birkózásban vesz részt. Évek óta birkózik. Keményen, merészen birkózik. Birkózni tanul. A múlatság … abból állott: hogy lovakot futtattak; … a császár előtt a birkózók birkoztanak. (Mikes Kelemen)
3. (átvitt értelemben) Vki birkózik vmivel: vmely küzdelem, erőfeszítés árán igyekszik legyőzni, úrrá lenni felette. Birkózik a szembe fújó széllel, a közönnyel. Régen birkózik már azzal a problémával. Toldi tűr azonban, bárha nem békével Birkozik nagy lelke föllázadt dühével. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Birkózik önmagával: bensőjében tusakodik, indulatát, érzelmét legyőzni igyekszik. Látom, birkózol magaddal, … mondd ki: ez a fiú nem fickó, hanem ember! (Vas Gereben) || b. (átvitt értelemben) Vmi birkózik vmivel: olyan erőt, ellenhatást mutat, mely egy más vminek megsemmisítésére, visszaszorítására, ellenállásának megtörésére irányul. Az ár birkózik a gáttal. A szél birkózik a köddel. A tavaszi nap birkózik a hóval, jéggel, hideggel. A szél odakünn birkózik a fákkal, És zörgeti, rázza az ablakot. (Vajda János)
4. (ritka, költői) Hosszas harcot vív, harcol, küzd. Két generáció birkózott itt, s két világnézet is, a testé s szellemé. (Babits Mihály)
Igekötős igék: elbirkózik; megbirkózik.
