birkózó
birkózó melléknév és főnév, (tájszó) birkozó
I. melléknév (átvitt értelemben is) Olyan <személy, dolog>, aki v. amely birkózik (1, 3). Az utcán birkózó fiúk; az egymással birkózó áramlatok.
II. főnév -t, -ja (sport) A birkózás sportját űző személy. Könnyűsúlyú, középsúlyú, nehézsúlyú, válogatott birkózó. Térded kinyújtva, kent testtel, miként Egy birkozó, omolj a pamlagon el. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az íróasztalon egy fehér szobrocska, egy meztelen birkózó szobra állt. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. birkózóbajnok; birkózó-csapatmérkőzés; birkózófogás; birkózóküzdelem; birkózómérkőzés; birkózóporond; birkózósport; birkózószabály; birkózószőnyeg; birkózószövetség; birkózótér; birkózótípus; birkózóverseny; birkózóvilágbajnokság; 2. díjbirkózó.
