bíró
bíró [í v. i] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki v. ami vmit bír (I. 1–3), vmire képes, vmire ereje van, vmit képes hordozni, elviselni, kiállani. A terhet nem bíró rabszolga; a meleget, szomjúságot bíró férfi; a futást, munkát bíró legény.
2. Vmire bíró: olyan, aki v. ami vkit vmire rávesz, rábeszél, rábír. A gyanúsítottat vallomásra bíró rendőrtiszt.
3. (választékos, régies) Olyan, aki v. ami vkit, vmit vmely módon birtokában tart, birtokol, bír (III). A franciát jól bíró asszony; a szép asszonyt nőül bíró férfi.
II. főnév -t, -k v. bírák, -ja v. bírája
1. Az igazságszolgáltatásban működő, tárgyaló és ítéletet hozó személy. Független, igazságos, kiküldött, kisegítő, kinevezett, rendes, részrehajlatlan bíró; (1945 előtt) törvényszéki bíró; ® törvénytevő bíró; választott bíró; (régies) bíró elé visz vmit: a bíróságnál pert indít; bíró elé állít vkit: beperel vkit; bíró elé kerül (a dolog): peres útra terelődik; bíró hírével ¬; (népies, tréfás) bíró hátán vágott dohány: nagyolva, durván v. d. Pál … véres orral Megy panaszra, bírót búsit. (Arany János) Úgy érezte, hogy a régi megin … : a magyar bíró, a német erdész fia. (Babits Mihály)
2. (1945 előtt) A községi elöljáróság feje. Falusi bíró; a falu bíráját 3 évre választották; a város bírája: városbíró. Földesurához fut bíró uram, és bejelenti, Hogy hadi orvosló vagyon itt. (Fazekas Mihály) Hol maga a bíró is pék, ott nem csoda, ha kicsi zsemlét sütnek. (Vas Gereben) || a. (1945 előtt) <Uradalmakban v. községek gazdaságaiban> bizonyos részleg felügyelője.
3. <Sportversenyen v. a középkori lovagi tornán> a szabályok megtartásának ellenőrzésére, az eredmény megállapítására kijelölt személy. ® Pontozó bíró; a verseny bírája. [Budai harcjáték.] Harsog a jel, s Gúthi nádor | Mint bíró helyére űl. (Kisfaludy Károly)
4. Általában vmely vitás kérdésben döntő személy. Nem akar bíró lenni ebben az ügyben. Vkit megtesz bírónak. Bíróul tolja fel magát. || a. Olyan személy, aki mások tettei, művei fölött ítélkezik. És aki száz, meg százezret rabol, | bírája lészen annak, kit a | szükség garast rabolni kényszerít. (Katona József) Légy buzgó, de szerény, bírónak még te kicsin vagy. (Vörösmarty Mihály) Nem ismerek bírót magam felett Mást, mint a nép, s a nép, tudom, barátom. (Madách Imre)
Közmondás(ok): Senki sem lehet bíró a maga ügyében: mindenki elfogult, ha saját magáról van szó.
Szóösszetétel(ek): 1. bíróbot; bíróház; bírókérés; bírópálca; bíróválasztás; 2. albíró; békebíró; borbíró; célbíró; dologbíró; döntőbíró; erkölcsbíró; fegyverbíró; főbíró; futballbíró; hadbíró; határbíró; hegybíró; ítélőbíró; járásbíró; királybíró; kisbíró; magabíró; munkabíró; népbíró; országbíró; öregbíró; pályabíró; pótbíró; pusztabíró; rendőrbíró; szavazóbíró; szolgabíró; táblabíró; teherbíró; törvénybíró; udvarbíró; városbíró; versenybíró; világbíró; vizsgálóbíró; vonalbíró.
