bíróság
bíróság [í v. i] főnév -ot, -a
1. Az a hatóság, testület, amely a hozzá fordulók peres ügyeiben kötelező érvényű döntést hoz, vagy hivatalból ítélkezik, igazságot szolgáltat. Állami, alsóbb v. alsófokú, egyes, elsőfokú, felsőbb v. felsőfokú, (történettudomány) főudvarnagyi, (történettudomány) királyi bíróság; ® legfelsőbb bíróság; fellebbviteli, konzuli bíróság; ® másodfokú bíróság; ® harmadfokú bíróság; megyei, társas, választott bíróság; (történettudomány) vármegyei bíróság; egyházi, hatásköri, katonai bíróság; ® kegyelmi bíróság; ® közigazgatási bíróság; munkaügyi, rendes, szabadalmi bíróság; ® fiatalkorúak bírósága; a bíróság összeül, tárgyalást tart, elmarasztal vkit; vkit a bíróság elé citál, idéz; bíróság elé állít vkit: megvádolja v. bepereli. Holnap átteszem az ügyet a büntető bírósághoz. (Herczeg Ferenc) Azok az átkozott szabók a bíróság embereinek sem dolgoznak sokáig hitelbe. (Krúdy Gyula) A Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Népköztársaság legfelsőbb Bírósága, a felsőbíróságok, a megyei bíróságok és a járásbíróságok gyakorolják. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Ennek hivatali helye, épülete. Megyek a bíróságra. || b. Alkalomszerűen létesített, különleges hatáskörrel felruházott, meghatározott ügyekkel foglalkozó igazságszolgáltatási hatóság. Fegyelmi bíróság; forradalmi, földbirtokrendező, ideiglenes, kivételes, nemzetközi, rendkívüli bíróság; ® rögtönítélő bíróság; (történettudomány) vásári bíróság. || c. Bizonyos különleges esetek elbírálására, eldöntésére laikusokból alkalmilag alakult testület. Becsületügyi, békéltető bíróság; (1945 után) társadalmi bíróság: vmely üzem, intézmény dolgozóiból alakult testület, mely fegyelmi ügyekben ítélkezik; választott bíróság: peres felek által vitás magánjogi ügyben döntésre szerződéssel felkért, ill. kijelölt, egy v. több magánszemélyből álló testület.
2. (1945 előtt) Községi bírói tisztség, hivatal. Elvállalja a bíróságot. Szóláshasonlat(ok): sorba megy, mint a falusi bíróság: egymás után – válogatás nélkül – mindenkire rákerül a sor. Nekem az apám, nagyapám is bíróságot viselt perszóna volt. (Mikszáth Kálmán) A bíróság eleinte tetszett Jánosnak. (Gárdonyi Géza) || a. (1945 előtt) E tisztség viselése, ill. ennek időtartama. Az ő bírósága alatt v. idején épült az új községháza. Ilyesmi még nem történt bíróságom alatt. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): becsületbíróság; cégbíróság; csődbíróság; döntőbíróság; egyesbíróság; esküdtbíróság; gyermekbíróság; járásbíróság; munkásbíróság; népbíróság; uzsorabíróság; valutabíróság; vérbíróság; vészbíróság.
bírósági.
