bizalmatlan
bizalmatlan melléknév -ul, -abb
Olyan <személy>, aki tapasztalata(i) alapján v. természeténél fogva senkiben sem bízik, ill. nem bízik vkiben, vmiben. Bizalmatlan vkivel v. vmivel (szemben); bizalmatlan tekintettel néz; bizalmatlanul fogad vkit. Az asszonyok bizalmatlanok a fölmelegített szenvedélyek iránt. (Herczeg Ferenc) Körültem csupa idegen ember. Csupa mord és bizalmatlan paraszt. (Kaffka Margit)
