bizomány
bizomány főnév -t, -ok, -a
1. (kereskedelem) Olyan kereskedelmi ügylet, amely szerint vki vmely árut, értékcikket a tulajdonostól azért vesz át, hogy megbízásból a saját nevében, de a megbízó javára, jutalékért eladja, értékesítse. Bizományba ad, átvesz, küld vmit. Bizományban eladja az értékpapírokat.
2. (régies) Megbízatás. Barátném … Egy bízománnyal tisztelt meg. (Vörösmarty Mihály) Átadá a levelet s emberségesen elvégezvén a bizományt, hazament. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): hitbizomány.
