biztat
biztat ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas Bizakodást, reményt igyekszik ébreszteni, kelteni vkiben; kitartásra bátorít, lelkesít vkit. (Vmivel) biztat vkit. Sikerrel biztatja a csüggedőket. Győzelemmel biztatja a katonákat. Biztatni kell a gyengébb tanulókat. Égen, földön nem lesz egy rokon, Nem egy barát, ki biztasson vagy óvjon. (Madách Imre) Mindent adtam, mit sem adtál, Ha eldőltem, nem biztattál. (Ady Endre) || a. tárgyas Vigasztal. Biztatja szomorúságában. Bánatában ő biztatta. Bíztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa; Ő fejét csóválja, nem hisz a szavamnak. (Petőfi Sándor) S biztasd magad árván, szerelmesen, Hogy te is voltál, nemcsak az, aki | … ráaggatott díszeiből egy nőre. (Ady Endre)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (Vmivel) biztat: vmivel kecsegtet, vmit ígér. Azzal biztatott, hogy ideadja a lovat a szántáshoz. Biztat, hogy szerdára elkészül a cipő. Állással biztatják. A tárgyalások sikerrel biztatnak. A vállalkozás haszonnal biztatott. Szóláshasonlat(ok): biztatja, mint a ® cigány a lovát. Mikor száll testemre az a vég nyúgalom, Amellyel örökre biztat a sírhalom? (Csokonai Vitéz Mihály) Szép az, ami egészséges utódokkal biztat. (Karinthy Frigyes)
3. tárgyas Vkit igyekszik vmire rávenni; buzdít, ösztökél. Vkit, vmit biztat vmire. Biztat, hogy vegyem meg a telket. Arra biztatott, hogy … menjek el Kínába vértanúságot szenvedni. (Móra Ferenc) A nyomorultak … Még ők biztatnak, hogy a pusztulást Hős bátorsággal, s daccal kell kibirnunk! (József Attila) || a. tárgyas (rosszalló) Vkit vmire, vmi v. vki ellen izgat, uszít, felbújt; szavakkal indulatra igyekszik gerjeszteni. Apja ellen biztatta. Engedetlenségre biztatta a rossz barát. Bűnre biztatta társát. Rosszakaróim gyermekeiket mintegy biztatták, hogy belőlem … gúnyt űzzenek. (Táncsics Mihály) || b. tárgyas <Állatot> gyorsabb haladásra nógat, ösztökél. Ostorral biztatja a gebéket. Az akadály előtt sarkantyúval biztatta lovát. „Co fel, sárga, co fel!” biztatja hiába, Nem mozdúl a sárga, leragadt a lába. (Arany János) Az urak tolnák fölfelé a bricskát, én meg biztatnám a lovakat. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas (ritka) <Személyt> gyorsabb járásra sürget. Biztatja az elmaradókat, hogy siessenek. A kalauz biztatta a beszállókat.
Igekötős igék: felbiztat; megbiztat; rábiztat.
biztatható; biztatott.
