blamál
blamál* tárgyas ige -t, -jon (bizalmas)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
<Tudatlanságot v. az illemtudás hiányát eláruló kijelentésével, tettével v. viselkedésével> kellemetlen helyzetbe juttat vkit, szégyent hoz vkire. Ostoba kijelentéseivel blamálta magát. Viselkedésével blamálta egész baráti körét. [A gróf] magyar versekkel fogja blamálni magát. (Herczeg Ferenc)
blamálás; blamáló; blamált.
