blokk
blokk főnév -ot, -ja
1.* (ritka) Tömb (1). || a.* (ritka) Háztömb. A szomszéd blokkból jöttek át a lakógyűlésre. || b. (ritka) Üzemegység. A mi blokkunk két műszakban dolgozik.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Üres v. gyak. sorszámozott v. nyomtatott (űr)lapokból álló tömb (2). Előfizetési, ruhatári blokk. Az újságíró feljegyezte blokkjába az adatokat. Kitépett egy (rajz)lapot a blokkból. || a. Az ebből leválasztott, kiszakított sorszámozott papírlap v. fizetési nyugtaként v. átvételi elismervényként használt űrlap. Átvételi, pénztári blokk; blokkot ® vált. Az árut csak a pénztárnál lepecsételt blokkra adják ki. Elvesztette a ruhatári blokkját. Az ajtóban sorszámozott blokkot osztogattak. Az árusító kiállította a blokkot. || b. Nagyobb, keskeny papírtekercsből a pénztárgép által leválasztott 5–6 cm hosszú darab, amelyre a gép rányomja a vásárláskor fizetett összeget. Kérek egy ötforintos blokkot. Egy fiatalember a kasszánál váltott blokkal … a virslik felé indult. (Nagy Lajos)
3. Általában száz bélyeget tartalmazó összefüggő, perforált ív. Hat blokkot vett az új húszfilléresekből. || a. Vmely különleges bélyeget v. egy ilyen bélyegsorozatot magában foglaló lap, ív. Vett egy Lánchíd blokkot.
4.* (politika) Tömb (3, 3a). Agresszív, baloldali, forradalmi, katonai, politikai, választási blokk; kommunisták és pártonkívüliek blokkja a Szovjetunióban. Blokkba tömörül; közös blokkban van v. indul; blokkot alakít.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
5. (műszaki nyelv) Olyan szerkezet, berendezés, amelynek az a feladata, hogy megakadályozza vminek az áthaladását vhol. || a. (vasútügy) A vonatok összeütközésének megakadályozására való, a jelző- v. a váltószerkezet helyzetét rögzítő szerkezet. Kézi, önműködő blokk.
Szóösszetétel(ek): blokkbetű; blokkberendezés; blokkhenger; blokk-kondenzátor; blokkmotor; blokkóra.
blokkos.
