bohém
bohém főnév és melléknév
I. főnév -et [ë] v. -ot, -je [e] v. -ja <Rendsz. az értelmiség köréből származó> rendezetlen, nemtörődöm, kissé könnyelmű életmódot folytató, hangulatai szerint cselekvő, társadalmi formákra, konvenciókra keveset adó, meleg kedélyű, jószívű, rendsz. művészi v. írói hajlamú ember. Javíthatatlan bohém; a vén bohém; a főváros legnépszerűbb bohémje. Bőkezű volt, tékozló, könnyelmű, igazi bohém. (Kosztolányi Dezső) Érdekes ember volt, bohém. (Babits Mihály)
II. melléknév
1. Ehhez hasonló tulajdonságú <személy>. Bohém fiatalember, színész. És elmaradt a kedves társaságból, | mint egy bohém és vidámszívű vándor. (Kosztolányi Dezső)
2. Bohémekkel kapcs., bohémekre jellemző, emlékeztető. Bohém gondolkodás, könnyelműség, mulatság, öltözködés, szertelenség, természet. Kalandokra vágyott s a vándor asztalosok bohém élete csábította a párizsi útra. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): bohémélet; bohémtanya; bohémvér; bohémvilág.
bohémes; bohémség.
