bohóc
bohóc főnév -ot, -a
1. Cirkuszban v. más szórakozóhelyen fellépő, rendsz. kifestett arcú, feltűnő, mulatságos öltözetű artista, aki betanult v. rögtönzött mókáival, esetleg mozdulataival, nevetséges v. furfangos együgyűségével mulattatja a közönséget; pojáca. Vásári bohóc. A bohóc jelenete következett. A bohóc … kürtőkalapban szalad a porondra, … orra bukik, felpofozzák, szappanhabbal maszatolják arcát s a tömeg röhög. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Másokat bolondozásaival mulattató személy. Bohócot csinál magából: szándékosan úgy viselkedik, hogy ne vegyék komolyan; komolytalankodik. Rossz mesterség a búnak bohóca lenni. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Én vagyok a világ első bohóca. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Gyuszi a … bohóca volt, egy … kedves nebuló, ki akarata ellenére csöppent ebbe a szerepbe. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. bohócjelenet; bohócköntös; bohócruha; bohócruhás; bohócszerep; bohóctréfa; 2. zenebohóc.
bohócos; bohócság.
