böjt
böjt főnév -öt, -je [e], (régies) bőjt
1. (vallásügy) <Egyházi rendelkezések, törvények v. szokások alapján>: bizonyos napokon, bizonyos ételek, főleg hús fogyasztásától v. általában az étkezéstől való tartózkodás, ill. csökkentett mértékű táplálkozás. Enyhített, szigorú böjt; elrendelték a böjtöt; böjtöt fogad; a böjtöt megszegi, megtartja. Meggyónom, hányszor szegtem böjtöket … (Vörösmarty Mihály)
2. (néha tréfás) Kényszerű v. önkéntes koplalás. Az orvos egynapi szigorú böjtöt rendelt neki. Húshagyó kedd volt, de mi még tegnap kezdettük a bőjtöt, és ha mind [= mindegyre] úgy bőjtölünk, amint elkezdettük, koplalás lesz a vége. (Mikes Kelemen) El vagyok ítélve három esztendei segédszerkesztőségre, hetenkint kétszeri böjttel. (Jókai Mór) Elképzelte, hogy mi jöhet ez után? … Kemény böjt, unalom, a női fegyházak durva fehérneműje. (Hunyady Sándor)
3. (vallásügy) <Némely egyházban, pl. a katolikusoknál és a zsidóknál> az az egyházilag megállapított nap, időszak, amikor a híveknek böjtölniük és a zajos mulatozástól tartózkodniuk kell. Ádventi, hosszú, negyvennapos böjt. Karácsony böjtje reggelén … jégcsapok lógtak a tetőkön. (Móra Ferenc) || a. (vallásügy) Nagyböjt. Itt a bőjt; koplaljatok! (Csokonai Vitéz Mihály)
4. (átvitt értelemben) Szükség, ínséges időszak, mely a bőség, jólét után következik. (Hosszú) böjtje lesz ennek v. meglesz még ennek a böjtje: a) ezt meg kell majd koplalni; b) szomorú vége, kellemetlen következménye lesz, meg kell érte szenvedni. Lesz bőjtje a nagy lakomának … (Ady Endre) Két tál, három tál az ebéd … A falu mindezt csak nézte s várakozó állásponton maradt. Majd meglesz ennek a böjtje. (Móricz Zsigmond)
