bökkenő
bökkenő [e] főnév -t, -je [e]
<Vmely gondolati cél, okfejtés megvalósításában> a kitűzött cél útjában álló akadály; nehézség, a dolog hibája, bibije. Nagy bökkenő; ez itt a bökkenő; itt vmi bökkenő van. Rátalál a dolog bökkenőjére. Rátapint a bökkenőre. Csák és Rákóczi … megfordult az én fejemben; de ott a nagy bökkenő, a censor óna. (Arany János) Mi valék? Ép ez a bökkenő! | Honnan fakadt a nyugtalan erő … (Komjáthy Jenő) Gondoltam …, hogy a kertem sarkába szőlőt ültetek … Hát biz az jó lenne – mondották –, csak az a bökkenő, hogy sokba kerül. (Gárdonyi Géza) Hol kezdődik és hol végződik a | valóság? –: ez a bökkenő. (Szabó Lőrinc)
