bölcsesség
bölcsesség [e] főnév -et, -e [ë, e], (régies) bölcseség
1. A bölcs melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek, vminek ilyen volta. ® Házi bölcsesség; ® salamoni bölcsesség. Minden szava bölcsesség. (bizalmas) Ehhez nem kell nagy bölcsesség: ezt mindenki tudhatja. Eljárása nagy bölcsességre vall. Nagy tetszés követte a király beszédét, Zsenge korához ily ritka bölcseségét. (Arany János) Ez a bölcsesség mindenkor hidegnek fog tetszeni ama fázékony lelkek előtt, amelyek csak a nagy szenvedélyek tüzénél tudnak kissé fölmelegedni. (Ambrus Zoltán) || a. (gúnyos) Magát bölcsnek feltüntetni akaró ostobaság. ® Útszéli bölcsesség; a bölcsesség netovábbja; tartsd meg a bölcsességedet!: nem kérek tanácsot tőled, ennyi eszem nekem is van.
2. (régies, költői) Bölcselet, filozófia. [Schopenhauer olvasása közben.] Nagy bölcs! olvaslak bámulattal; De bölcseséged nem vigasztal. (Reviczky Gyula)
Szólás(ok): ld. kanál.
Szóösszetétel(ek): álbölcsesség; életbölcsesség.
bölcsességi; bölcsességű.
