bölcsészet
bölcsészet [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (kissé régies) Bölcselet, filozófia. Bölcsészettel foglalkozik. A görög bölcsészet nem nagyon érdekelte, annál inkább a nők, meg a kártya. (Karinthy Frigyes)
2. (iskolai) A bölcsészkaron tanított tudományágak. Bölcsészetet hallgat, tanul.
3. Bölcsészkar. Beiratkozott a bölcsészetre; a bölcsészetre jár.
bölcsészeti.
