boldogul
boldogul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Érvényesül, előbbre jut az életben, v. pályáján sikert ér el. Világéletében könnyen boldogult. Jól boldogul a pályáján. Ha nem boldogulok az írói pályán, másolok megint. (Arany János) Iszákos volt a fráter meg kártyás. Az effélék Kánaánban se boldogulnak. (Gárdonyi Géza)
2. (főleg tagadó értelmű mondatban) Boldogul vmivel: vmit meg tud csinálni, képes sikerrel elvégezni. Nehezen boldogul a fordítással, a munkával, a számtanpéldával. || a. (főleg tagadó értelmű mondatban) Boldogul vkivel, vmivel: vmely személynek v. tárgynak ellenállását leküzdve sikerül elérnie célját, érvényesítenie akaratát. Nem tudom, hogyan boldogulok vele. Sehogy sem boldogult a lakattal. Csak önfejű ember vagy te, nem boldogulok veled. (Arany János)
Igekötős igék: elboldogul; megboldogul.
boldoguló.
