bolondít
bolondít tárgyas ige -ott, -son; -ani (bizalmas)
1. Folyamatosan megzavar, félrevezet, megtéveszt vkit, vmit. Bolondítja az egész világot. Bolondítsák kegyelmetek a saját édesapjukat, de nem engem. (Mikszáth Kálmán) || a. Hiteget. Ígéretekkel bolondítja őket. Bolondította őket, hogy jön a magyar had, jön Damjanich! (Móricz Zsigmond)
2. Magába bolondít vkit: szerelmet ébreszt maga iránt vkiben (gyak. anélkül, hogy viszonozná). Magába bolondította a fiút.
3. (helyhatározóval) (kissé bizalmas) <Tréfából, rosszindulatból v. hanyagságból> arra késztet vkit, hogy vhová hiába elmenjen. Egy vendéglőbe bolondították, hogy várják vacsorára, de nem volt ott senki. A várba bolondított múzeumot nézni, a múzeum azonban zárva volt.
Igekötős igék: bebolondít; elbolondít; felbolondít; idebolondít; kibolondít; megbolondít.
bolondító.
