bolondos
bolondos melléknév -an, -abb
1. Szeszélyesen hóbortos, hibbant agyú, kissé bolond <személy>. Bolondos ember, figura. Oh beh nehéz sor, … Bolondos úrnak a szolgája lenni! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Meggondolatlanul gyerekes, kissé együgyű magatartású <személy>. Ó, a kis bolondos! Az a bolondos gyermek már megint kalandos dolgokon töri a fejét. A bolondos fiú az imént még kövér könnyeket hullatott. (Ambrus Zoltán) Milyen bolondos szegény. Még mindig ki-kijár a temetőbe. Pedig már két éve, hogy meghalt az ura. (Nagy Lajos)
2. Tréfából bolondságokat elkövető vidám <személy>. Bolondos fickó. || a. Ilyen személyre valló <lelkiállapot>. Bolondos hangulat, jókedv.
3. (átvitt értelemben) Kiszámíthatatlan dolgokkal, bolondságokkal teli. Bolondos élet, nap. Nagy huncutok voltak a régi fotográfusok! Mindenféle bolondos helyzetekbe belebiztatták az embereket. (Krúdy Gyula)
