bolondság
bolondság [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a
1. (ritka) A bolond (1) melléknévvel kifejezett állapot; zavarodott elmeállapot, őrültség. A bolondságon nehéz segíteni. Olyan bogyó is volt …, amitől az embert bolondság szállja meg. (Jókai Mór)
2. A józan ésszel ellenkező, zavaros, értelmetlen dolog; bolond (2) gondolat, beszéd, cselekedet; ostobaság. Kitelik tőle minden bolondság. Mindig ilyen bolondság jut az eszedbe. Nagy bolondság volt, amit tettél! Bolondságokat beszél. Ne csinálj ilyen bolondságot! (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Csak nem követett el vmi bolondságot: csak nem kísérelt meg öngyilkosságot? Vitellius római császár … egy pástétomot csináltatott …, amely csak fácánnyelvvel volt tele, – … hatvanezer tallérában került, – e nem volt-é bolondság? (Mikes Kelemen) Kisdedségekben különbözni [= apróságokban különcködni] egyik neme a bolondságnak. (Kazinczy Ferenc) A siker legkisebb reményéért is képesek lettünk volna bármely bolondságot elkövetni. (Kuncz Aladár)
3. Tréfás, mulattató, bolondos cselekedet; tréfa. Mindig bolondságokon töri a fejét. Sokat nevettünk bolondságain.
4. (átvitt értelemben) Jelentéktelen, komolyan nem vehető dolog, tett, magatartás; csekélység, hiábavalóság; ostobaság. Nem bolondság ez! Bolondság az egész, szót sem érdemel. Ezért a bolondságért kár haragudni. Mindenféle bolondságra költi a pénzét. Harminc arany nem bolondság. (Csokonai Vitéz Mihály) Semmi, felelt Miklós, bolondság az egész. (Arany János)
