bolygó
bolygó melléknév és főnév
I. melléknév -n
1. (választékos) Olyan <személy v. dolog>, aki, amely hosszasan, céltalanul ide-oda vándorol, bolyong, kóborol. Bolygó fény v. bolygó tűz: lidércfény; bolygó zsidó ¬. Ki vagy te éjfél bolygó gyermeke? (Vörösmarty Mihály) De a hajnal csak nem pirkad, S amit látunk, az se csillag: Bolygó fény, vagy fénybogár! (Vajda János)
2. (műszaki nyelv) Bolygó kerék: <kiegyenlítő fogaskerék-szerkezetben> az a kis kúpos kerék, amely az átvitt forgó mozgás tengelyvonalára merőleges síkban keringve lehetővé teszi két tengely egymástól eltérő sebességű, esetleg egymással ellenkező irányú forgását. A bolygó kerék segítségével kanyarban a gépkocsinak a kanyar belső ívén futó kereke lassabban, a külső gyorsabban forog.
3. (bonctan) Bolygó ideg: az agyvelőből kiinduló és a mellkason keresztül a hasüregbe futó idegpár, a nyelőcső, a gyomor, a belek, a tüdő és a szív érző, mozgató, ill. gátló idege (Nervus vagus).
II. főnév -t, -ja A Nap körül ellipszis alakú pályán keringő, fényét a Naptól kapó égitest. A naprendszer bolygói: Mercur, Venus, Föld, Mars, Jupiter, Saturnus, Uranus, Neptunus, Pluto. Oly kurta ez az élet, oly furcsa ez a bolygó. (Juhász Gyula) Más bolygón élünk. Nem lehetnek közös képzeteink. (Karinthy Frigyes) || a. Mesterséges bolygó: a világűrbe kilőtt és a Nap körül keringő rakéta. || b. Mellékbolygó. A hold a föld bolygója.
Szóösszetétel(ek): 1. bolygómozgás; bolygórendszer; 2. mellékbolygó.
bolygós.
