boncol
boncol ige -t, -jon
1. tárgyas <Emberi, állati, ritk. növényi testet – ember esetében mindig holttestet –> folyamatosan részekre darabol, s ezeket v. ezek egyikét-másikát tudományos (néha bűnügyi) szempontból megvizsgálja. Agyat boncol; békát boncol; magházat boncol; szemet, szívet boncol; élve boncol. Nem boncolták valami lelkiismeretesen, szívszélhűdést állapítottak meg. (Karinthy Frigyes) || a. (tárgy nélkül) A boncolás műveletét végzi. Egész nap boncolt.
2. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Tüzetesen, ízekre menően elemez, vizsgál vmit. Egy elméletet boncol. Nagy elmeéllel boncol vmit. Mások házi életét nem boncolom. (Tolnai Lajos) || a. (tárgy nélkül) A francia cseveg, szikrázik, … a német taglal, fejteget, elemez, boncol. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: felboncol; széjjelboncol; szétboncol.
boncoló.
