boncolás
boncolás főnév -t, (-ok), -a
1. A boncol (1) igével kifejezett cselekvés, művelet, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit boncolnak. A béka, a holttest, a has, a szív boncolása. Boncolással állapították meg a halál okát.
2. (átvitt értelemben, választékos) Részletes vizsgálat, tüzetes elemzés. A mű, a vers, a viszonyok boncolása. Több időt kell fordítani a statisztikai jelentés alapos boncolására. Aprólékos boncolással mutatta ki az elmélet gyengeségeit. Boncolás alá vettem … a képviseleti rendszer azon nemét. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): hullaboncolás; kórboncolás.
boncolási.
