bont
bont tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. Bont vmit: azzal van elfoglalva, hogy vmely egybeépített, szerves egységbe tartozó egészet összetartó elemeinek meglazításával, szétfeszítésével, elvágásával kisebb részekre szétszed. Falat, házat, hidat bont; inget, kabátot, szoknyát bont; hegyet, sziklát bont; bontják már a düledező épületeket. Börtöne, … csupa kőfal, ameddig eléri, Bontani kardjával hiába kisérti. (Arany János) || a. <Leölt és megtisztított állatot> felmetszve, felnyitva belső részeit egymás után kiszedi. Csirkét, disznót, halat, őzet bont.
2. <Egybe illesztett, csomóba rakott, kötött egészet> alkotó részeire, elemeire szed. Ágyat bont: ágyazáshoz az ágyneműt (egymás után) szétszedi; ágyaz; farakást, kőrakást bont; hajat bont; bontják a sátrat. Majd meglássa asszonyság, milyen szép ágyat bontok magának éjszakára. (Mikszáth Kálmán) Az emberek friss erővel bontják az asztagot. (Nagy Lajos)
3. <Csomót> szálaira szed, ill. ezzel a művelettel van elfoglalva; old. A halász hosszasan bontotta a háló csomóit.
4. <Vmilyen módon lezárt, lefödött, dugaszolt tárgyat, hosszabb időre elzárt helyiséget> felnyit, kinyit v. ezzel a művelettel van elfoglalva. Csomagot, dobozt, levelet, vermet bont. Bontsunk még egy üveg bort! Vermeit immáron éjjeli munkával | Buda király bontja hites ag [= agg] szolgával. (Arany János)
5. (átvitt értelemben, választékos) Zászlót bont: ismerteti <politikai> céljait, és csatlakozásra szólítja fel a vele rokonszenvezőket, egyetértőket.
6. Vmit vmire bont: a) vmely anyagot (megnevezett) alkotórészeire választ. A vizet az elektromos áram hidrogénre és oxigénre bontja; b) (átvitt értelemben) okozza, előidézi, hogy vmely szervezett egység bizonyos részekre váljon szét. A termelőeszközök fejlődése az egységes társadalmat osztályokra bontotta.
7. (átvitt értelemben) <Rendezett, szervezett állapotot, helyzetet> beavatkozásával lazábbá tesz, ill. kezdeményezi, hogy megszűnjék. Békét, fegyelmet bont; rendet, sort bont; asztalt bont: több személy együttes étkezésének befejezésekor vki rendsz. felállással jelt ad, hogy az étkezésnek vége, fel lehet kelni az asztaltól; tábort bont: megszünteti a táborozók szervezett együttélését. Mindjárt ütök, ha rendet bontasz. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Jogi viszonyt> megszüntet. Házasságot, szerződést, szövetséget bont. Talán megint | Egy új találkozás? Az nem szabad, | Vagy a szövetség köztünk bontva van. (Vörösmarty Mihály)
8. (átvitt értelemben) Vmire bont: <gondolati, logikai, mennyiségtani egységet> (megnevezett) részeire szed; a megnevezett alkotórészeket, elemeket különbözteti meg, emeli ki benne. A mondatot mondatrészekre bontja. A számot tényezőire bontja.
9. (játék) Színt bont: <Kártyajátékban> a játszma során új, eddig még nem szerepelt színt hív ki.
Igekötős igék: elbont; felbont; kibont; lebont; megbont; széjjelbont; szétbont; végigbont.
Szóösszetétel(ek): ront-bont.
bontott.
