bontás
bontás főnév -t, (-ok), -a
1. Általában a bont igével kifejezett cselekvés, tevékenység, művelet, ill. az a cselekvés, hogy vmit bontanak; felbontás, kibontás, szétbontás. Csirke, liba, sertés bontása; az ágy bontása; a farakás, az asztag, a kazal bontása; a haj bontása; a kézimunka, a ruha bontása; a csomag, a levél bontása; a hordó, a palack, a verem bontása; a víz bontása elektromos árammal; vminek részekre v. alkotórészeire bontása; a házasság bontása; a szorzatnak tényezőire bontása. || a. Az a tevékenység, művelet, hogy vmely építményt, épületet (le- v. szét-)bontanak; vminek a lebontása. A fal, a ház, a híd, a rom, a sátor, a torlasz bontása. || b. (ritka) Ennek eredménye. Ajtók, gerendák bontásból eladók.
2. (ritka) <Falon> az így keletkezett rés. Bontáson át jutott be a helyiségbe.
3. (közgazdaságtan, 1945 után) Az a cselekvés, folyamat, amelynek során vmely rendelkező jogú felsőbb szerv az anyag- és pénzellátás szempontjából alája tartozó szervek között bizonyos anyag- v. pénzmennyiséget feloszt. Az osztály valamennyi dolgozója napokig a bontással volt elfoglalva.
Szóösszetétel(ek): ágybontás; asztalbontás; rendbontás; vízbontás; zászlóbontás.
