bontó
bontó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an Általában olyan <személy, dolog>, aki, amely vmit bont (1–5). Falat bontó kőműves; a sátrat bontó katonák; a hálót bontó halász; a vermet bontó gazda; zászlót bontó politikus. || a. (átvitt értelemben is) Olyan, aki, ami vmit alkotórészeire választ szét. A vizet bontó elektromos áram; a mondatot részeire bontó diák. || b. (átvitt értelemben) Olyan, aki, ami beavatkozásával lazábbá tesz vmit, megszűntét okozza, bont (7) vmit. A fegyelmet bontó diák. || c. (jogtudomány) Bontó ok: a házasság érvénytelenítésére alkalmas, azt maga után vonó ok.
II. főnév -t, -ja (ritka)
1. Vmit bontó személy. A falat bontók közül az egyik megcsúszott.
2. Általában szerszám, eszköz, amellyel vmit bontanak. Add ide azt a bontót!
Szóösszetétel(ek): 1. bontócsákány; bontógép; bontókád; bontómunkás; bontórúd; 2. békebontó; egységbontó; észbontó.
