bőr
bőr főnév -t, -ök, -e [e]
1. Az emberi és állati testet védő, egymásra rétegeződő szövetek összessége, amelynek kisebb-nagyobb mértékben elszarusodott felső rétegét részben v. egészen szőrzet, tollazat v. pikkely takarja. Durva, érzékeny, finom, kérges bőr; ráncos, sima, szőrös bőr; vastag, vékony bőr; bőrig ázik: nagyon megázik; felhasadt, hámlik, kirepedezett a bőre; ® viszket a bőre; bőrét ® váltja. Lehorzsolódott a bőr a térdéről. Lejött a bőr az ujjáról. Leégette a bőrét a nap. Bőre nem is bőr már, hanem ordas kéreg. (Arany János) Homlokán a csontokra simult a puha, rózsaszínű, fonnyadt, halvány bőr. (Móricz Zsigmond) Az amerikai nő … a bőrét preparálta estére. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Állandósult szókapcsolatokban a testi állapot jelképeként.> (Csupa) ® csont és bőr vki v. csak a csontja meg a bőre van (már); csontjához ® szárad a bőre; nincs jó bőrben v. rossz bőrben van: betegesen lefogyott, nincs jó egészségben; nem szeretnék a bőrében lenni: nem irigylem a helyzetét, sorsát; ® kidagad a bőréből; ® kiesik a bőréből. Beteg voltál? … nagyon rossz bőrben vagy. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) <Állandósult szókapcsolatokban a testi épség, az élet jelképeként.> Saját bőrén tapasztal vmit: saját kárán t. vmit; más bőrén takarékoskodik: más rovására t.; vigyáz a bőrére: nem kockáztatja életét; bőrére megy a dolog: ő lakol meg érte; neki kell érte felelnie; a bőrünkről van szó: az életünkről v. sz.; félti az bőrét: f. az életét; a bőrt lehúzza vkiről: nagyon kihasznál, kiuzsoráz vkit; ® lenyúzza a bőrt vkiről; ® leveri a bőrt vkiről, vmiről; ® menti a bőrét; ® vásárra viszi a bőrét; ® ép bőrrel; bőrével fizet. Szóláshasonlat(ok): annyit eszik v. ehet, amennyi a bőrébe (bele)fér: nagyon sokat e. Benned, imé, vártam igaz ügyem őrét: De te, látom, félted csak a magad bőrét. (Arany János) || c. (átvitt értelemben, bizalmas, kissé durva) <Állandósult szókapcsolatokban a lelki érzékenység, szemérem jelképeként.> Hogy nem jön le (® lejön) a bőr a képéről, pofájáról; (majd) ® lesül v. leég a bőr az arcáról, a képéről, a pofájáról; nincs v. van bőr az arcán, a képén, a pofáján: felháborítóan szemérmetlen; vastag bőre van: igen szemtelen, szemérmetlen, sok gyalázatosságra képes. Szóláshasonlat(ok): olyan bőre van, mint a ® rinocerosznak. Oh szégyen, ne mard le képemről a bőrt. (Petőfi Sándor)
2. Az állati testet borító réteg lehúzott, lenyúzott, nyers, még feldolgozatlan állapotban. Friss, lenyúzott bőr; csávázatlan bőr; ® nyers bőr; gyűjti, veszi a bőröket. A nyúl bőrét kiteszi száradni. Tele van a padlás nyers bőrökkel. Az ember most se jobb, maradt a régi, Hajdan nyers bőrben, ma bársonyban, Egymást mint a vadállat marja, tépi! (Tompa Mihály) Az apja még bőröket vakart a Cenciék udvarán. (Babits Mihály) Mókusra vadászott, sikló után futott …, mert a sikló bőréért egy pengőt is lehetett kapni. (Gelléri Andor Endre) || a. Ugyanaz kikészített, feldolgozott, kicserzett, ipari célokra használhatóvá tett v. már fel is használt állapotban. Cserzett, finom, hasított, könnyű, nehéz bőr; ® prémes bőr; ® préselt bőr; ® száraz bőr; a bőr kvadrátja; a bőr nyújtása ¬; ® gombásodik a bőr; (könyvet) bőrbe köt; bőrből készít, bőrrel húz be, bőrrel szeg vmit. Szóláshasonlat(ok): olyan erős, mint a bőr: <posztó, szövet> nagyon erős, tartós. A kocsi rúdjára feszítvén a hámokat, kenegeti a bőrt halzsírral. (Tömörkény István)
3. A gyümölcs húsát fedő és védő hártyás, héjas réteg. Az alma, a barack bőre. Lehúzza a gyümölcs bőrét. A bogyók bőre a sérülés helyén megkeményedik.
4. (ritka) A fiatal fa vékony kérge. Az ág bőre; a fiatal hajtás bőre. Lehántotta a fűzfa bőrét. Lehúzta a fa bőrét. A Susika nevét se metszi már bele az ifjú citrusfák [= citromfák] sima bőribe … (Móra Ferenc)
5. <Folyadék, oldat, folyékony v. pépszerű étel felszínén> a párolgás és lehűlés közben képződő hártyaszerű réteg. A főzelék, a leves, a tej bőre. Az enyven néhány órai állás után már vastag bőr képződik. Sört és bort csak ritkán ittak, de annál több kávét, bőrrel, habbal, nagy csuprokból. (Krúdy Gyula) A nap megcsillant … a lekvár szőkeségén. A hűsebb levegőtől finom bőr vonta be a kocsonyás drága édességet. (Babits Mihály)
6. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Öltözet, ruha. Új bőrbe bújt: (átvitt értelemben is) változtatott a felfogásán, meggyőződésén, véleményén; más, új nézetei támadtak. Gúnyát is kaptam zsinórosat, de mi ez az én régi ragyogó bőrömhöz képest? (Mikszáth Kálmán) Nem a magam bőrében megyek … Felöltözök török katonának. (Gárdonyi Géza)
7. (argóban) Jó bőr: a férfiakra ható, izgató külsejű, kívánatos, szép nő.
8. (sport) Futball-labda. Rúgja a bőrt. Lövésenyomán a bőr a kapu sarkában táncolt.
Szólás(ok): (tájszó) a bőr hűljön rá!: <átokként:> haljon meg!; még a bőre alatt is pénz van: annyi pénze van, hogy azt se tudja, hova tegye, mire költse; nem fér a bőrében: nem nyughatik, izgága, féktelen; majd kiugrik v. kibújik a bőréből: <örömében, türelmetlenségében v. bosszúságában> azt se tudja, hova legyen, mit csináljon; (népies, bizalmas) húzza a bőrt (a fagyon): erősen horkol; (népies, bizalmas) kiterítették a bőrét: meghalt, ravatalra tették; ld. még medve, róka.
Szóösszetétel(ek): 1. bőranyag; bőrápoló; bőrátültetés; bőráztató; bőrbatik; bőrbatyu; bőrbekecs; bőrbélés; bőrbeteg; bőrborítás; bőrburkolat; bőrbútor; bőrcipő; bőrcserző; bőrcsiszoló; bőrcsizma; bőrcsónak; bőrdarab; bőrdíszmű; bőrdívány; bőrdolmány; bőrduda; bőrenyv; bőrernyő; bőrerős; bőrerszény; bőrérzékenység; bőrfedél; bőrfejtés; bőrfejtő; bőrfekély; bőrfeldolgozó; bőrfeltörés; bőrfelület; bőrfinomítás; bőrfolt; bőrfoszlány; bőrfotel; bőrfűző; bőrgomba; bőrgyulladás; bőrgyűrű; bőrharang; bőrharisnya; bőrhártya; bőrhímzés; bőrhorzsolás; bőrhulladék; bőrhüvely; bőrkarcolás; bőrkenőcs; bőrkéreg; bőrkereskedelem; bőrkereskedés; bőrkereskedő; bőrkészítés; bőrködmön; bőrkucsma; bőrkupec; bőrlabda; bőrláda; bőrlágyítás; bőrlámpás; bőrlemez; bőrlevél; bőrlob; bőrmelledző; bőrmellény; bőrméreg; bőrműves; bőrnadrág; bőrnemű; bőrnotesz; bőrorvos; bőröltöny; bőröv; bőrpác; bőrpajzs; bőrpalást; bőrpamlag; bőrpáncél; bőrpapír; bőrpapucs; bőrpárna; bőrpuhítás; bőrrepedés; bőrrész; bőrredő; bőrréteg; bőrrongy; bőrruha; bőrsátor; bőrsapka; bőrsejt; bőrsimító; bőrsisak; bőrsuba; bőrsüveg; bőrszag; bőrszalag; bőrszandál; bőrszáradás; bőrszeg; bőrszék; bőrszelep; bőrszelet; bőrszeredás; bőrszerű; bőrszíj; bőrszínű; bőrszövet; bőrtakaró; bőrtálca; bőrtárca; bőrtarisznya; bőrtartó; bőrtáska; bőrtok; bőrtopánka; bőrtömítés; bőrtömlő; bőrujjas; bőrutánzat; bőrülés; bőrvágó; bőrvánkos; bőrvarga; bőrvásár; bőrvászon; bőrveder; bőrvizenyő; bőrzacskó; bőrzsák; bőrzsába; bőrzsír; 2. állatbőr; angyalbőr; arcbőr; bagariabőr; báránybőr; birkabőr; bivalybőr; borjúbőr; csontbőr; disznóbőr; dögbőr; előbőr; farkasbőr; fejbőr; félbőr; halbőr; kesztyűbőr; kígyóbőr; krómbőr; kutyabőr; lakkbőr; libabőr; lóbőr; marhabőr; medvebőr; műbőr; nyersbőr; nyúlbőr; oroszlánbőr; ördögbőr; párducbőr; szalonnabőr; szarvasbőr; szattyánbőr; színbőr; talpbőr; tehénbőr; vadbőr; zergebőr; zöldbőr.
bőröcske; bőrtelen.
