borít
borít tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. Vhova borít: úgy dönt fel vmit, vkit, hogy az mélyebben fekvő helyre esik, borul. Az árokba borította a kocsit. A tolongó sokaság a folyóba borította a kerékpárost.
2. Vhova borít: <vmit tartalmazó tárgyat> úgy fordít v. dönt meg, hogy tartalma vmibe v. vmire esik, hull, ömlik. Vkire borít vmit; rám, rád, ránk, rátok, rájuk borít vmit. A kanálisba borította a hordót. Magára borította a forró vízzel telt fazekat. Rád borítom a mosogatódézsát! || a. Vhova borít: <darabos, szemekből álló v. folyékony anyagot> az ezt tartalmazó edény, tartó félrebillentésével, megdöntésével v. felfordításával vmibe v. vmire önt, zúdít. Vmire borít vmit; rám, rád, ránk, rátok, rájuk borít vmit. A kosárból az asztalra borította a babot.
3. <Leplet, takarót> terít v. <domború, üreges tárgyat> tesz vmire úgy, hogy az nagy részben v. egészen elfedi, betakarja. ® Fátyolt borít vmire. Kötényét fejére borította. Takarót borított az alvó gyermekre. Lenge fátyolt borított a vállára. Egy tálat borított a besózott húsra. Sehogysem illik e méltóság neki, Úgy se, mintha rozsdás sisakja helyére Üstöt borítana borzas vén fejére. (Arany János) Egy hatalmas, fakó, piros szövetű esernyő volt a kosár fölé borítva. (Mikszáth Kálmán)
4. <Takaró, védő, díszítő anyaggal> fed, burkol vmit. Borít vmit vmivel; lemezzel borít vmit. A silót földdel borítja. Haját főkötővel borítja. A padlót linóleummal borították. || a. <Díszítőelemmel> sűrűn ellát, csaknem egészen befed. Gyönggyel, zsinórral borít vmit. || b. <Cipőt> fejel.
5. (átvitt értelemben) Vmivel mintegy elárasztva elhalmoz. Csókkal, könnyel borítja gyermekének arcát. A gyermek … Célját hogy elérte, nem bánja továbbá: | … Engedi Gyöngyvérnek oda minden részen | Borítani csókkal. (Arany János)
6. Vmi borít vmit: vmi úgy van vmin, vmi előtt v. fölött, hogy teljesen v. részben eltakarja. Sötét felhők borítják az eget. Hó borítja a tájat. A padlót szőnyegek borítják. A sok esőzés után víz borította a földeket. A falat szép festmények borítják. Ki Az az iszonyú hős itt a várfalon? | … Páncél borítja talpig. (Vörösmarty Mihály) Azon az éjjelen sötétség borította a várat. (Gárdonyi Géza) Üldögélt dolgozószobája nyikorgó kerevetén, melyet törökmintás szőnyeg borított. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmi borít vmit: vmiből olyan sok van vmin, hogy szinte befödi, betakarja. Kiütések borítják testét. Ragya borítja az arcát. Jelvények borították a kalapját. Tömérdek seb borítja testem, Tudom, hogy el kell vérzenem. (Komjáthy Jenő) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Takar, rejt. Borítsa csendes nyugalom, Király, emlékedet. (Kölcsey Ferenc) Így hamvadtak el ők alacsony moh-lepte gödörben, S a feledékenység éje borítja nevök. (Kisfaludy Károly)
7. (átvitt értelemben, gyak. választékos) <Főleg állandósult szókapcsolatban:> vmibe borít: <dolog> okozza, hogy vmi nagy mértékben elárasszon vmit, rajta elhatalmasodjon. Vkit, vmit gyászba borít: <rendsz. vmely közösségnek> mély gyászt v. nagy szomorúságot okoz; könnybe borítja vkinek az arcát, szemét; lángba borít vmit: vhol, vmiben nagy tűzvészt okoz; lángba borítja az erdőt, a házat; vmi lángba borítja vkinek az arcát: <felindulástól, szégyentől> hirtelen nagyon elpirul (az arca); vérbe borít vmit: nagy vérontást okoz, vérengzést visz végbe vhol. [A tűz] Minden berket lángba borít. (Csokonai Vitéz Mihály) Országunk vérbe lángba borítva. (Jókai Mór)
Igekötős igék: aláborít; átborít; beborít; beleborít; elborít; felborít; kiborít; leborít; megborít; odaborít; összeborít; ráborít.
borítgat; borított.
