boríték
boríték főnév -ot, -a v. -ja
1. Papírból való, rendsz. téglalap alakú, általában leragasztható nyílással ellátott burkolat, melybe iratot, kül. levelet, esetleg pénzt v. egyebet tesznek. ® Ablakos boríték; cégjelzéses boríték; borítékba tesz vmit; felnyitja, feltépi, leragasztja, megcímezi a borítékot. Zárt borítékban adta át az iratot. A fizetését borítékban kapta meg. Nőm levele nődhöz vagy tíz nap óta borítékra vár. (Arany János) A Mária-kép körül őgyelegve, egyszer csak észreveszek egy finom borítékba zárt levelet. (Krúdy Gyula)
2. A könyvnek papírból való védő burkolata, melyre rendsz. a könyv címét is rányomtatják. Levette a borítékot a könyvről. Az akadémiai Almanach borítéka rendesen halványzöld. (Arany János)
3. (elavult) Vminek a külső védő burka, burkolata. A szivben, ha védi mellvas boritéka Megszűn-e a vérnek hullámzó játéka? (Arany János) Megette a pástétom külső borítékát, ami nem emberi gyomornak való. (Jókai Mór)
4. (régies) Borogatás (2). A sérült kezet időről időre hideg borítékkal takargatja. (Eötvös József) Hadd újítsam meg a jeges borítékot rajta. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. borítékbőr; borítékcím; borítékgyártás; borítékkészítő; borítéklap; borítékpapír; borítékvászon; 2. levélboríték.
borítékos; borítékú.
