borító
borító melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy v. ritk. dolog>, aki, amely vmivel borít (4) vkit, vmit. A fejét kendővel borító néni. || a. Olyan <anyag, tárgy>, amely úgy borít vmit, hogy azon rajta van, rajta elterül. A padlót borító szőnyeg; a tájat borító hó. A paplakás falát borító lonc levelei csak eső után zöldülnek ki. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, aki vmivel eláraszt vkit, vmit. Gyermekét csókokkal borító anya.
II. főnév -t, -ja
Általában olyan tárgy v. vmely szerkezetnek az a része, amely vmit rendsz. külső hatások elleni védelmül (be)borít, (el)fed, (be)takar.
1. (tájszó) Fűzfavesszőből font, kúp alakú, fenék nélküli kas kis csibék összetartására, ill. annak megakadályozására, hogy a kotlós elkalandozzék. Borítók alatt … látá a háziasszony kövér rabjait: csirkét, kappant, récét. (Vörösmarty Mihály) Csabáék egy varjút fogtak ma … ott van a borító alatt a színben és annak holnap ki akarják szúrni a szemét. (Kaffka Margit)
2. (halászat, tájszó) Kosár, amellyel a halász a sekély vizet elkeríti, s a kosár tetején benyúlva fogja meg az ottrekedt halakat.
Szóösszetétel(ek): 1. borítódeszka; borítófesték; borítóháló; borítókő; borítóléc; borítólemez; borítószalag; borítótégla; 2. tyúkborító.
