borjú
borjú főnév -t, -ja v. borjat, borja, (népies) bornyú -t, -ja v. bornyat, bornya
1. Fiatal szarvasmarha két-három éves korig. ® Rúgott borjú; szopós, választott borjú; a tehén borja; a gazda borjúja; elválasztja, megeteti, megszoptatja a borjút; szép borjúkat nevel, tart. Szóláshasonlat(ok): bámul v. (ritka) néz, mint borjú az új kapura: bambán, bután b.; nekiesik, mint bolond borjú az anyjának: kíméletlen mohósággal esik neki vminek; (tájszó) bőg, mint a zálogos borjú: nagyon sír. Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek … Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. (Arany János) Az istállóban … szép riska-tehén kérődzik lomhán bámészkodva szép tarka bornyára. (Mikszáth Kálmán) Jó tehén – | tavaly is, most is drága borjat ellett. (József Attila) Csorgó nyálával békés borjú | lépdel … szekerünk után. (Radnóti Miklós) || a. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel; borjúhús. Rántott, töltött borjú. Két kiló borjút vett.
2. Más, nagyobb testű páros ujjú kérődző állat kicsinye. A bivaly, az őz, a szarvas borja. Szép vékonyak lábad egyenes szárai: Még szebbeken járnak a szarvas borjai. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (katonaság, régies) Szőrös borjúbőrből készült, vállra csatolható katonai hátitáska. A szegény baka keservesen néz borjújára. (Vas Gereben)
4. (átvitt értelemben) <Dorgálásként, szidalmazásként:> bamba, ügyefogyott ember. Ne légy már olyan borjú! Te ostoba borjú!
Szólás(ok): (tájszó) eldől benne a borjú: elveszti önuralmát; (durva) ki fia, borja?: miféle ismeretlen, kétes származású ember ez?!; ld. még ökör, tehén. Közmondás(ok): Akinek nem borja, nem nyalja: idegenért senki sem vállal szívesen áldozatot.
Szóösszetétel(ek): 1. borjúaprólék; borjúbelsőség; borjúcsont; borjúcsorda; borjúcsülök; borjúfark; borjúfej; borjúfilé; borjúgerinc; borjúistálló; borjúkaraj; borjúkötél; borjúlapocka; borjúnyelv; borjúpacal; borjúpaprikás; borjúpásztor; borjúpecsenye; borjútüdő; borjúvágó; borjúvelő; 2. aranyborjú; bikaborjú; bivalyborjú; szarvasborjú; üszőborjú; víziborjú.
