borong
borong tárgyatlan ige -ott, -jon; -ani
1. (irodalmi nyelvben) <Természeti jelenség> sötéten mutatkozik, sötétlik vhol. Felhők borongnak, s rekkenő meleg van. (Petőfi Sándor) || a. (ritka, költői) Homályosan világít. Már látszik a kormos vár vén fala S bágyadt sugár borong vak oldalán. (Vörösmarty Mihály) [A nap] boronga télileg [= téliesen]. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy> elmélázó, borús hangulatban van, gondolkozik, mereng. Ma nem ér rá senki hanyatló nemzetek elmúlt dicsőségén borongani. (Jókai Mór) Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón … (Tóth Árpád–Poe-fordítás) Borongva állok a zöld víz felett. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Lelki jelenség> borúsnak, komornak, sejtelmesen szomorúnak v. meghatóan fenségesnek mutatkozik. Mintha valami titkolt bánat borongana szemében. Az eskütétel nagy-szent komolysága borongott még a homlokokon. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: elborong.
borongó.
