boros
boros melléknév -an, -abb
1. Olyan <edény>, amelyben bort szoktak tartani. Boros kancsó.•
Az 1. sz. jelentéshez pótlandó: || a. Olyan <helyiség>, amelyben bort szoktak tárolni. Boros pince.
2. Olyan <tárgy>, amelyen a bor nyomai érzékelhetők; borral szennyezett. Boros lett az abrosz. Ez a pohár boros, ki kell mosni.
3. Borral vegyített <folyadék>. Boros tea.
4. (népies) Olyan <személy>, aki bort ivott, s ennek hatása meglátszik rajta; kissé ittas, pityókos. Boros legények énekelnek az utcán. Bort ittam én, boros vagyok. Hazamennék, de nem tudok. (Czuczor Gergely) Nem vagyok én boros ember – bor nekem a bánat. (Arany János) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Boros fej; boros hangulat. A főjegyző boros fővel szerelmet vallott Erzsinek. (Herczeg Ferenc) Jött boros kedvvel, paripásan, Zeneszerszámmal, dalosan És mellém ült le ős Kaján. (Ady Endre)
5. (ritka, költői) Bortermő, borban bővelkedő <terület, vidék>. Adj koncertet az ekhónak Hazám boros halmain. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem ad már hőt boros Falernum. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): borospalack.
borosság.
