börtön
börtön főnév -t, -ök, -e [e]
1. Általában szabadságvesztésre ítélt személyek fogva tartására létesített intézmény. A börtön igazgatósága; (történettudomány) az adósok börtöne: az a börtön, ahová hajdan a fizetni nem tudó adósokat zárták. || a. Foglyok őrzésére, szabadságvesztésre ítélt személy elzárására haszn. épület v. helyiség; tömlöc. Földalatti, mély, sötét börtön; a börtön falai közt; a börtön rácsa mögött; a vármegye börtöne; ® kinyílik előtte a börtön ajtaja, becsukódik mögötte a börtön ajtaja; börtönbe ® dug vkit; börtönbe jut, kerül vki; börtönbe juttat, vet vkit; börtönben raboskodik, sínylődik, ül; kiszabadul a börtönből; megszökött a börtönből. Még vannak szennyes és bűzös börtönök, de már eltűntek az akasztófák, amelyek hajdan minden község határát díszítették. (Móra Ferenc) Keskeny nyílás vet fényt a bús falakra, | … hol még sok ember lesz börtönbe rakva. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
2. Börtönbüntetés. ® Nehéz börtön; börtönt ® ül. Két évi börtönre ítélték. A börtön enyhébb a fegyháznál. Két évi börtönt kapott a rablásért. Az ifjú ügyvéd … legalább ötévi börtönt helyezett kilátásba. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) Az a hely, körülmény, állapot, ahol, ill. amelyben vkinek v. vmely közösségnek nincs szabadsága. A cári Oroszországot úgy emlegették, mint a népek börtönét. E bűnös-bűvös élet | … ma szennyes, ronda börtön. (Reviczky Gyula) Páris! … Most, hogy börtönömmé lett, csak egy vágyam volt, mentől előbb kimenekülni belőle. (Kuncz Aladár)
Szóösszetétel(ek): 1. börtönablak; börtönajtó; börtönélet; börtönépület; börtönfal; börtönfelügyelő; börtönigazgató; börtönkapu; börtönkulcs; börtönküszöb; börtönlakó; börtönlevegő; börtönodú; börtönosztály; börtönpenész; börtönpince; börtönpriccs; börtönrab; börtönrács; börtönrendszer; börtönszenvedés; börtönszoba; börtönszöglet; börtöntárs; börtönudvar; börtönvilág; börtönzár; börtönzárka; 2. várbörtön.
börtöni; börtönös.
