ború
ború főnév -t, -ja (irodalmi nyelvben)
1. (régies) A napot eltakaró, az eget homályossá tevő sötét felhő v. sűrű köd. De ki vína bajt az égi háborúval, Szélveszes, zimankós, viharos borúval? (Arany János)
2. Barátságtalan, felhős, zivataros időjárás. Ború után derűl az ég, ihaja! (népköltés) A vész … mintha kesergne az őszi borún. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) Komor, nyomasztó, szomorú kedélyállapot; búsongás, szomorúság. A dalköltőn fekszik átok, Szívén, lelkén vad ború. (Kölcsey Ferenc) Mért mégis az arcon e néma ború …? (Vörösmarty Mihály) Öreg korát dús bánat ülte meg … Lakán is ott borong ez a ború. (József Attila)
4. (átvitt értelemben, ritka) A hazát, a népet fenyegető politikai és gazdasági bajok, nehézségek összessége. Hol és mi módon tüntessem elé … a hazánk fölött mindinkább összevonuló borút … (Széchenyi István) Borúra sötétednék az ország s veszély fenyegetne mindenünnen. (Széchenyi István)
Közmondás(ok): Borúra derű: balszerencse után jóra fordul sorsunk.
