borul
borul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Vhova borul: <tárgy> feldől úgy, hogy oldalra fordul, és vmely mélyebben fekvő helyre kerül. A kocsi az árokba borult. A vonat a töltésről a szakadékba borult.
2. <Vmit tartalmazó tárgy, tartó> feldől, és tartalma vmire kiömlik. A sótartó az asztalra borult. A tintásüveg az abroszra borult. || a. Vhova borul: <anyag mint vminek a tartalma, feldőlt tartójából> kihullva vmely rendsz. mélyebben fekvő helyre kerül. Vkire borul vmi; rám, rád, ránk, rátok, rájuk borul. A szemét a ládából a földre borult. A hamu az asztalra borult. A táskájában levő iratok a padlóra borultak.
3. Vhova borul: <személy, rendsz. vmely heves érzelmének kifejezéséül> talpával a talajon maradva, többé-kevésbé meghajolva testsúlyának jelentős részével vmire nehezedik; egész testével vhova dől. Vkire borul; rám, rád, ránk, rátok, rájuk borul. Vö.: ráborul (2). ® Arcra borul; ® földre borul vki, vmi előtt; ® térdre borul vki előtt; vkinek a ® lába elé borul; egymásra borulnak: átölelik egymást; ® nyakába borul vkinek. Örömében a nyakába borult. Sírva borult a keblére. „Isten hozzád! – többet nem szólt, Nyakamba borúlt, s megcsókolt. (Csokonai Vitéz Mihály) Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak … Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Borúljon rám és óvjon átkarolva. (Ady Endre) || a. <Személy> meghajolva felső testével (vhova) nehezedik, rendsz. ülő helyzetben. Vkire borul; rám, rád, ránk, rátok, rájuk borul. Vö.: ráborul (2). Ülve a karjára borul. Fáradtan az asztalra borul. A mécses égett előtte, s önmaga a két karjára borulva szendergett. (Gárdonyi Géza) A piros abrosszal terített kis asztalok mellett ülnek, … s vagy beszélgetnek, vagy az asztalra borulva bóbiskolnak. (Nagy Lajos)
4. (választékos) Vmire borul: <tárgy, jelenség> teljes egészében v. részben vmi fölé terül, s ezzel azt többé-kevésbé eltakarja, v. sötétté, homályossá teszi. Vkire borul vmi; rám, rád, ránk, rátok, rájuk borul. Vö.: ráborul (3). Örökös ® éjszaka borult a szemére. Felhő borult az égre. A lepel arcára borul. Árnyék borult a házra. Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. | Itt borúljon rám a szemfödél. (Petőfi Sándor) Az új takaró … a gyermekre borult. (Tömörkény István) Félkilenc elmúlt … Sötétség borult a raktárakra. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi borul vmire: vmely sötét, zavaros hangulat, kedvezőtlen állapot lesz úrrá vmin. Árnyék, felhő, homály borul a lelkére. A sötétségben, amely lelkére borult, csak halványan gyúlt ki az értelem. (Kuncz Aladár) Komor, ideges hangulat borult a szobára. (Kosztolányi Dezső)
5. (népies) <Növény, főleg saláta, káposzta föld feletti részének növekedtével> fejesedik. Borul a saláta, a kelkáposzta. Borúl a káposzta, hajlik a levele. (népköltés)
6. <Tájék, ég a rajta szétterülő felhőktől> borússá, homályossá kezd válni; homályosodik. Borul az ég, a látóhatár. Derült is borult is a lejtő mögöttem. (Arany János) || a. (alany nélkül) Borús lesz az idő. Nagyon borul, úgy látszik, eső lesz. Ernyőt keress, ha Készül borulni. (Kölcsey Ferenc) Borul fiacskám …, de miért kérdezed? talán félsz a mennydörgéstől? (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, ritka, régies) <Kedély, kedv, állapot> szomorúvá, komorrá, ill. kilátástalanná kezd válni; fokozatosan elborul. Borúla kedvem s férfiarcomon Gyermekszem onta forró könnyeket. (Vörösmarty Mihály) Mindinkább érezte, hogy jövője borúl. (Gyulai Pál)
7. (átvitt értelemben) <Főleg állandósult kapcsolatokban.> Vmibe borul: vmi teljesen ellepi. (választékos) Gyászba borul: a) <vmely nagyobb közösség> gyászt ölt, gyászolni kezd; gyászba borult az ország; b) (ritka, választékos) <lélek> gyászában, szomorúságában mélyen elmerül; homályba, ködbe borul a táj; könnybe borul: ellepi a könny; könnybe borul a szeme; lángba borul: a) <tárgy, táj, terület> teljes egészében lángolni, égni kezd; lángba borul az erdő, a ház; b) <vkinek az arca> hirtelen nagyon elpirul; arca lángba borul a szégyentől; vérbe borul: a) <a szem erei az indulat hatására> vérrel telítődnek, s ezzel a tekintet fenyegetővé válik; b) <arc nagy belső felindulás következtében> nagyon kipirul v. elpirul; virágba borul: a) <növény> dúsan kivirágzik; b) <épület v. nagyobb lakott terület> teli lesz virágdísszel; virágba borult a falu. Az egész város sötétségbe borult. Tűzbe, lángba borúlt az egész napkelet. (Csokonai Vitéz Mihály) Zsorzsetnek könnybe borul a szeme. Elővonja a zsebkendőjét. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: beborul; egybeborul; elborul; eléborul; előreborul; felborul; félreborul; hátraborul; kiborul; leborul; nekiborul; odaborul; összeborul; ráborul; szétborul.
boruló.
