bosszús
bosszús melléknév -an, -abb, (régies, tájszó) boszús
1. <Vmely kisebb kellemetlenség miatt> bosszankodó, haragos <személy>. Bosszús vmi miatt, vmiért. Jaj, de bosszús vagyok. Mialatt | pallót raktak le bosszús férfiak, | víg gyerekhad taposta a vizet. (Szabó Lőrinc) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Bosszús hang, mozdulat. A levelet bosszúsan eldobta. Török Bálint … bosszúsan felelte: – Megmutattam én nem egyszer, hogy nem vajból faragtak. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Bosszúsággal vegyes <érzés>. Juno, töltsd ki rajta bosszús haragodat. (Csokonai Vitéz Mihály) Bosszús szégyenkezésem csak most lett úrrá a kíváncsiságom felett. (Kaffka Margit)
3. (átvitt értelemben, költői) Bosszút álló, megbosszuló. Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? (Berzsenyi Dániel)
