bosszúság
bosszúság [ú v. u] főnév -ot, -a, (régies, tájszó) boszúság
Vmely kellemetlenség, baj miatt érzett nyugtalanító harag, bosszantó körülmények okozta ingerlékenység; bosszankodás. Elfogja a bosszúság. Kitör belőle a bosszúság. Lenyeli, visszafojtja bosszúságát. Sok bosszúságot okoz vkinek. Jellacsics … mikor a bosnyák ellen hadakozott, Egy nagy pocsolyába űzték szaladtában – S azóta bort iszik nagy bosszúságában. (Sárosy Gyula) Olyan szépen zengett a kakukszó, hogy elfelejtette a bosszúságát. (Móra Ferenc) || a. Ilyen érzést okozó kellemetlenség, kisebb baj, olyasmi, ami bosszant bennünket; bosszantó körülmény. Bosszúság ér vkit. Sok bosszúság ért mostanában. Nagy bosszúság volt, hogy nem jöttek el, akiket vártunk. Bizony bosszúság az ilyesmi! Csak bosszúság lesz belőle. Viszket az orrom, bosszúságom lesz. Az volt a legnagyobb boszusága neki, Hogy amit elgondolt, még sem vihette ki. (Arany János) Hát ez is csak bosszúság, mikor úgy siet valaki … (Mikszáth Kálmán)
