bősz
bősz melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (választékos) Heves, vad indulattól, gyűlölettől elragadtatott <személy>. Bősz ellenség, ember. Budán a bősz király előtt Megállnak zordonan. (Garay János) Környezete nem győz eléggé csodálkozni rajta, hogy Kata mily bősz és konok. (Ambrus Zoltán) || a. Vkinek, vminek elvakultan, dühösen nekitámadó, nekirontó <személy, állat>. Bősz bika, ellenfél, kutya, oroszlán. A megsebzett farkas bőszen nekirontott a vadásznak. A cirkuszban himnuszt énekelnek, Míg a bősz tigris keblöket kitépi. (Madách Imre)
2. (választékos) Elkeseredettségre, haragra, dühre, heves indulatra valló, ezt kifejező, ezzel kapcs. <lelkiállapot, cselekvés, magatartás, megnyilatkozás>. Bősz harag, ordítás, üvöltés. Bősz önérzettel kérte ki magának a gyanúsítást. A Kárpátoktul le az al-Dunáig | Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! (Petőfi Sándor) Mintha folyna bősz viadal … (Arany János)
3. (bizalmas) Bőszen: nagy lendülettel, mindenről elfelejtkezve, elmélyülten. Nagy bőszen hozzáfog vmihez. Bőszen tanul, hogy kijavítsa rossz osztályzatát.
