botlik
botlik tárgyatlan ige -ott, (ritk.) botoljon v. botoljék; -ani, (régies) botol (gyak. -t ragos mértékhatározóval)
1. <Ember, állat járás v. futás közben> lábával vmibe ütközve v. kisebb mélyedésbe lépve egyensúlyát veszti, és hirtelen megtántorodva bizonytalan, előrebukó mozdulato(ka)t tesz anélkül, hogy elesnék. A sötét úton egy kiálló kőbe botlott. Nagyot botlott a küszöbön. A ló botlott egyet, s lovasa lezuhant.
2. (irodalomtudomány, zene) <Vers, zenemű vmi hibája miatt> menetében, folyamatos haladásában elakad, döccen. A dallam üteme, ritmusa botlik. || a. (átvitt értelemben) Botlik a nyelve: olyat mond, amit nem akart v. vmit másképp mond, mint ahogyan akarta. Büszke is lesz holtig, Azaz mit beszélek … ni a nyelvem botlik … Nem hal ő meg soha. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) (Erkölcsi) ballépést, hibát, tévedést követ el. Néha bizony ő is botlik. Az emberi elme gyakran botlik, téved. (Arany János) Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat. (Juhász Gyula)
4. (átvitt értelemben) Vkibe, vkire v. vmibe, vmire botlik: véletlenül, váratlanul rátalál, rábukkan vkire, vmire. Az utcán belém botlott. Ellenségbe botlott. Vidám társaságba botlottak. Épen egy levélvivő parasztra botlottam. (Vörösmarty Mihály) A vidéken nem minduntalan botlik ilyen kitűnő egyéniségekbe az ember. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Véletlenül, szándéka ellenére odakerül, jut vhova. Úgy érezte itt magát, mint aki színfalak között tévelyegve véletlenül a színpadra botlik. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: bebotlik; belebotlik; elbotlik; felbotlik; megbotlik; rábotlik.
botló.
