briliáns
briliáns főnév és melléknév, (régies) brilliant, briliánt (ékszerészet)
I. főnév -t v. -ot, -ok, -a, brilliantot, briliántot, -ja
1. Ékszerbe alkalmas, hibátlan, különlegesen köszörült, ragyogó fényű gyémánt. Félkarátos briliáns; ® tüzes briliáns. || a. (ritka) Ilyen gyémánt a foglalatával együtt <mint ékszer>. Gyönyörű briliánst vett a feleségének. A sah brilliantoktól ragyogó ujjait török egykedvűséggel nyújtá kézszorításra. (Jókai Mór) [Az ékszerész] valóban pompás gyűrűket bontogatott elő. – Tessék: ez az igazi briliáns. (Gárdonyi Géza)
2. <Átlátszó drágaköveken, kül. gyémánton> olyan csiszolási forma, amely apró és sok lapot teremt a felületen, és amelyben ezeknek hajlásszögei jól érvényesítik a kő ragyogó fényhatását. A csiszolás briliáns legyen.
II. melléknév -an v. (régies) -ul, (a 2. jelentésben) -abb
1. Briliánssal díszített <ékszer, tárgy>. Briliáns fülbevaló. [A grófnénak] csak a brilliant diadémot kellett még feltűzetni a hajába. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely különleges képességet igénylő hivatás, művelet teljesítésében> elkápráztatóan kiváló teljesítményt nyújtó <személy>. Briliáns énekes, író, művész, szónok. || a. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen személyre jellemző, tőle származó <teljesítmény>. Briliáns írás, megoldás, szónoklat. Briliáns játékot mutatott.
Szóösszetétel(ek): briliánscsat; briliánsgomb; briliánskő.
