bronz
bronz főnév -ot, -a
1. Réz és ón szilárd ötvözete; fényes, melegsárgás v. barna színű, kemény fém. (választékos) (Alakját) bronzba öntik: szobrot készítenek róla. Bronzból szobrot önt. Bronzzal bevon vmit. Bronzból öntött kígyói … csodálatosak voltak. (Jókai Mór) A bronz rozsdállik és mállik a márvány … (Juhász Gyula)
2. (bizalmas) Ebből készült tárgy; rendsz. műtárgy, szobor, érem. Van néhány szép bronza. || a. (bizalmas) Kül. bronzérem, ill. vmely kitüntetés bronz fokozata. Bronzot kapott. Bronzzal tüntették ki.
3. (költői) Haj, bőr bronza: hajnak, bőrnek a bronzére emlékeztető színe. A lány hajának bronza csillog, élő, Bús ragyogással. (Juhász Gyula)
4. jelzői használat(ban) Bronzból való. Bronz gyertyatartó, kardmarkolat. Porzó- és tintatartója között egy furcsa kis bronz szörnyeteg állt. (Jókai Mór) Pompás íróasztal mellett ült, amelyen bronz tintatartó, tollak, ceruzák hevertek. (Nagy Lajos)
5. jelzői használat(ban) Bronzszínű. Bronz bőrével érdekes szépség.
Szóösszetétel(ek): 1. bronzágyú; bronzarcú; bronzbalta; bronzbőrű; bronzcsat; bronzcsillár; bronzérc; bronzfényű; bronzfesték; bronzfigura; bronzkeret; bronzkultúra; bronzlámpa; bronzlemez; bronzmunkás; bronzműves; bronznyomás; bronznyomat; bronzöntet; bronzöntő; bronzöntöde; bronzöntvény; bronzöv; bronzpénz; bronzplakett; bronzpor; bronzpulyka; bronzráma; bronzszobor; bronzszörnyeteg; bronztárgy; 2. harangbronz.
bronzos.
