bú [2]
bú [2] főnév bút, (búk); búja v. (régies) búva (gyak. birtokos személyraggal) (irodalmi nyelvben, választékos)
Hosszan tartó levert, nyomott kedélyállapot, bánat, belső emésztődés, szomorúság. ® Agg bú; emésztő, gyötrő bú; emészti, gyötri, öli a bú; nyomja fejét a bú; szívét bú tölti el; bú nélkül nincs öröm; búba esik, merül; búban-bajban; búban és örömben; iszik bújában v. (régies) búvában; meghalt bújában; nem tud hova lenni bújában; búnak ® ered; búnak ereszti v. adja (a) fejét; búra ® válik vmi; bút ® lát vki miatt; ® kisírja a búját; búval ® bélelt; tele van búval-bajjal: sok a szomorúsága és a gondja. Napok jönnek, napok mennek, De búm csak nem távozik. (Kisfaludy Sándor) Mondd meg, vár-e még e búra messze mennyben édes óra. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. búbaj; 2. honfibú; mélabú.
bútalan.
