bucka
bucka főnév buckát, buckája
1. Szélhordta homokból álló, helyét és alakját változtató halom; torlat. A buckákat fásítással, szőlővel kötik meg. A futóhomok roppant buckákban torlik [= torlódik] meg. (Jókai Mór) A buckák odább sietnek, mint a nyugtalan utas. (Mikszáth Kálmán) || a. Homokból v. földből való, helyét nem változtató kisebb emelkedés, halom; dombocska. Füves buckák. Kisebb-nagyobb buckák tarkítják a tájat. Megélénkül a kép, csupa fa mindenfelé, a tökéletes síkságot néhány bucka megtöri. (Nagy Lajos) || b. (ritka) Homokból v. földből játékosan összehordott kis halom, kupac. Buckákat épít.
2. (ritka) Szél által összehordott nagyobb tömegű hó; hóbucka. A havazáskor nagy buckák torlódtak össze az udvaron.
Szóösszetétel(ek): hóbucka; homokbucka.
buckáz; buckázik.
