bugyog
bugyog tárgyatlan ige -ott, -jon (csak 3. személyben) (hangutánzó)
1. <Folyadék> szűk nyíláson v. vmely akadályon áttörve, rendsz. lüktetve és olykor bugyborékolva folyik. A sziklából forrás bugyog. Sebéből bugyog a vér. A felborult palackból bugyogva folyt ki a bor. Száján bugyogni kezdett a vér. (Kemény Zsigmond) A vén nyomorék ember szeméből bugyogott a könny. (Gárdonyi Géza) || a. (tájszó) Bugyog a korsó, a kulacs stb.: így folyik belőle vmi.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Jókedv, nevetés v. szó> bőségesen árad, ömlik vkiből. Csak úgy bugyog belőle a szó.
3. (tájszó, tréfás) <Ruha> többszörösen buggyot vet.
Igekötős igék: előbugyog; felbugyog; kibugyog; rábugyog.
bugyogás; bugyogtat.
