bújik
bújik [ú v. u] tárgyatlan ige -ok, -sz; -t; -nám v. -nék, -nál, -nék v. -na; -jak; -jon v. -jék, (régies, tájszó, irodalmi nyelvben) búvik, ..-ok; bútt; búnék, búnám, búnál, búna v. (búnék); búni v. búvni, (régies, tájszó, irodalmi nyelvben, ritka) bú
Általában vmely belső v. rejtett helyre v. vhova közel húzódik.
1. <Szűk helyre, vmi közé v. alá> a szem elől eltűnve behatol, gyak. azért, hogy elrejtőzzék. (bizalmas) Ágyba bújik: ágyba fekszik és betakarózik; paplan alá bújik. Majd a ® föld alá bújt szégyenében. (átvitt értelemben) A hold, a nap a felhők mögé bújik: a felhők eltakarják a holdat, a napot. Bozótba bújik a farkas,a róka. Lyukba bújt az egér, az ürge. A gyermek az ágy alá bújt. Bokrok közé búvik [a betyár], onnan ugrik elő, Ugy ragadja torkon, aki arra menő. (Petőfi Sándor) Hangot se adott, csak úgy bújt és sunyított, hogy senki észre ne vegye. (Móricz Zsigmond) Uraságnak fagy a szöllő … Övé a tó s a jég alatt | neki bujnak a jó halak | iszapba. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Bújik vki v. vmi elől: kerüli, menekül előle, nem akar vele találkozni. Félrenéz mindig, mikor találkozunk, régóta bújik előlem. Anyja haragja elől bújik. Felbőszült apja elől bújik. Eső elől födél alá bújik. Bújik a vihar elől. || b. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Elmélyedve belenéz vmibe, és szinte elmerül benne, elrejtőzik mögötte, hogy ne vegyék észre. Lehajtottam a fejem, tányéromba bújtam, úgy ettem. (Kosztolányi Dezső) || c. (átvitt értelemben) <Személy vmely szemlélt tárgyba, főleg írott szövegbe> figyelmesen belemélyed; belebújik. Öreg könyvekbe bujtam A beteg gyertyaláng alatt. (Juhász Gyula)
2. (bizalmas) Vmibe bújik: magára vesz, ölt vmit úgy, hogy a kezét v. lábát beledugja. Cipőbe, csizmába, ingbe, nadrágba, szoknyába bújik; új ® bőrbe bújt. Rögtön megyek, csak a kabátomba bújok. Egy-kettőre ruhájába bújt. Felölti zöld … frakkját, kesztyűibe búvik. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Vhova, vmi mögé bújik: vminek a védelmébe menekül. A törvény, a paragrafus mögé bújik. A gonosszal, ha törvény redőibe búvik is, tudom éreztetni haragomat. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) <Vmi mögé mint lepel, álarc mögé rejtőzve> másnak mutatja magát, leplezi valódi szándékát, nézetét, óhaját. Vkinek, vminek az ® álarca mögé bújik. Az egyház palástja mögé bújik. A közérdek jelszava mögé bújik.
4. (helyhat nélkül) <Veszély elől> huzamosabb ideig rejtőzködik, bujkál vhol. Bújt az üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában. (Kölcsey Ferenc) Ez az a munkásság, | mely osztályharcban vasba öltözött. | Kiállunk érte, … És búvunk érte, mint az üldözött. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Nem mer nyíltan fellépni v. jelentkezni; lapul, sunyít. Mért bújsz, mért nem nézel szembe a bajjal? Kétle a bölcs, hátrált a tevékeny, Bújt az önérdek. (Arany János)
5. Közel húzódik vhova, vkihez, vmihez, rendsz. hogy ott szeretetet, védelmet találjon. A gyermek anyjához bújik. Este, miként gyermek búvik az anyjához. (Arany János) Mért jó: meleg, kis kebeledre búni? (Tóth Árpád) || a. (túlzó, rosszalló) Vkibe bújik: egészen ráhajlik vkire, v. annyira közel húzódik vkihez, hogy a testével hozzáér. Majd egymásba bújnak: a) <szerelmesek> szorosan egymáshoz simulnak, ölelkeznek; b) <jó barátok, cimborák> sülve-főve, folyton együtt vannak.
6. <Babonás elképzelés maradványaként néhány állandósult szókapcsolatban. Vmiféle rossz szellem, kül. ördög> behatol vkibe, s ott marad, megszállja, nyugtalanítja. (bizalmas) Mi bújt beléd?: mi lelt, hogy így viselkedel? Az ® ördög bújt belé. Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba! (Petőfi Sándor) Ugyan, ugyan, – csillapítgatta …, – hát mi bújt beléd? (Mikszáth Kálmán)
7. <Csírázó vetemény> kezd a földből kinőni, kihajtani; kidugja a hegyét. Már bújik a bab, a búza, a kukorica, a vetés.
Igekötős igék: átbújik; bebújik; belebújik; elbújik; előbújik; felbújik; félrebújik; hozzábújik; idebújik; keresztülbújik; kibújik; lebújik; megbújik; odabújik; összebújik; visszabújik.
bújás.
