bundás
bundás melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Olyan <állat>, amelynek bundája (1) van; hosszú szőrű. Volt egy nagy bundás kutyánk, a Rontó … (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, tréfás, bizalmas) Hosszú hajú. Nagy bundás fej. || b. (állattan) Bundás bogár: a rózsabogárral rokon nemzetséghez tartozó, különösen a fészkesek virágzatában gyakori, fekete, sárgás v. fehéres szőrözetű bogár (Epicometis hirta).
2. Bundával (1), szőrös bőrrel bélelt <ruha, főleg télikabát>. Jó bundás kabátja van.
3. Bundába öltözött, bundában járó, bundát viselő <személy>. Bundás csikós, ember, férfi, juhász, nő. Emberem … egy … meleg bundás fuvaros volt. (Tolnai Lajos) Nyomukban, mint fekete bundás, Begyűrt süvegű öreg kondás, Hallgatva ballag a lemondás. (Tóth Árpád)
4. (katonaság, régies, tréfás) Bundás regruta: újonc, elsőéves katona. Már én többet szalutálni nem fogok. | Szalutáljon az a bundás regruta. (népköltés)
5. (konyhaművészet) Bundás kenyér v. zsemle: tejbe áztatott, tojásba hengergetett s forró zsírban ropogósra sütött kenyér- v. zsemleszelet (főzelékhez feltétül hús helyett); szegényvitéz, pofézni.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (népies, bizalmas) Hosszú szőrű juhászkutya, komondor. A kis bundás ügyesen terelgeti a nyájat. A bundás az ajtóba, a küszöbre telepedett.
2. (népies) Bundában járó személy. Ott jön az öreg bundás.
3. (iskolai, régies) Első osztályos középiskolai tanuló.
4. (katonaság, régies, tréfás) Újonc, regruta. Ne sírj, bundás, ne sírj! kitelik az idő. (népköltés) Bundás! Látod, hogy katonatiszt vagyok! (Herczeg Ferenc)
