búvár
búvár főnév -t, -ok, -ja•
A ragozott alakokat tartalmazó első sor végén, a -ja után még ez olvasandó: v. -a
1. Az a szakképzett személy, aki alkalmas fölszereléssel, búvárruhában és búvársisakkal a víz alá merül, s ott hosszabb ideig dolgozik v. megfigyelést végez. A Lánchídnál búvár szállt le a mélybe, hogy a pilléreket megvizsgálja. Elpusztulok lent árva búvár, A kék ösvények rejtekén … (Tóth Árpád) Búvár leszek én, kaucsukból gyártva ruhám, süvegem. (Babits Mihály) || a. Különösebb fölszerelés nélkül gyöngyhalászás v. más feladat végzése végett víz alá merülő és a víz alatt lélegzetvétel nélkül egy kis ideig tartózkodni tudó személy.
2. Búvármadár. Északi, jeges, sarki búvár. A búvárok sebesen visszafelé repülnek A tengerről. (Csokonai Vitéz Mihály) Ezrei a szárcsáknak, búvároknak … úsznak a tágas tiszta tóban. (Jósika Miklós)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vminek a (tudományos) kutatásával elmélyedően foglalkozó személy. A természetnek nagy búvára volt. A természet erős búvárja az északi Linné. (Csokonai Vitéz Mihály) Irodalmi régiségeink fáradhatlan búvára Toldy. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. búvárakna; búvárcső; búvárfélék; búvárfölszerelés; búvárkészülék; búvárlúd; búvármotor; búvármunka; búvárnaszád; búváröltöny; búvárpók; búvárréce; búvárszellem; 2. lélekbúvár; nyelvbúvár; régiségbúvár; természetbúvár; történetbúvár.
búvári; búvárság.
