cella
cella [ë v. e] főnév cellát, cellája
1. Általában zárka.
2. <Börtönben> rab(ok) zárkája. Foglárjai fölvezették a harmadik emeletre, becsukták egy cellába. (Kosztolányi Dezső) Egy huszonhat éves munkás sötét cellában ül, öt esztendőre ítélték. (Nagy Lajos) || a. <Főkapitányságon> őrizetesek zárkája. ® Őrizetes cella.
3. (vallásügy) Szerzetes magános, szűk kolostori szobája. Celládban, szűk mécsvilágnál Az éj bús hangulatba ejt. (Tompa Mihály) Nem kell … annyi fény se, amennyit eltűnődve Nézhet celláján a keserű remete. (Tóth Árpád)
4. (műszaki nyelv) Vmely tartálynak, készüléknek a környezettől elzárt kis része, rekesze. Az akkumulátor cellája.
Szóösszetétel(ek): 1. cellaajtó; 2. börtöncella; fotocella.
cellás.
