centralizáció
centralizáció [ë v. e] főnév -t, -ja (régies írva: centralisatio is) (csak egyes számban)
1. (politika, közigazgatás) <Vmely állami rendszerben> a hatalmi szerveknek központi intézményekben történő egyesítése; központosítás. Az abszolút monarchiára jellemző a nagyfokú centralizáció. A természetes körére szorult centralisatio és az egyének szabadságát, erejök kifejtését biztosító autonomia – ime Eötvös államának két sarkköve. (Péterfy Jenő) || a. (politika) Az ezen alapuló állami rendszer. A centralizáció intézményei.
2. (közigazgatás) Az irányításnak vagy igazgatásnak egy helyen, egy intézményben való központosítása. A sport, a könyvtári ügyek centralizációja.
3. (közgazdaságtan, politika) A tőke centralizációja: sok kisebb tőkének kevés számú nagyobb tőkévé való átváltoztatása úgy, hogy a nagyobb tőkék magukba olvasztják a kisebb, gyengébb tőkéket. A tőke centralizációja során a tőkés sajátít ki tőkést.
centralizációs.
